Üdv!
Úgy látom, hogy a feladatok, amiket kapunk, nem arról szólnak, hogy megoldjuk őket. Nyilván ettől függetlenül keletkezik megoldás, de ez nem a valódi cél. Az eddigi nagyobb lélegzetvételű feladatokban azt a közös pontot találtam, hogy valamiféle lánc alakzatú kapcsolat kialakításával kommunikáció útján jussunk el a megoldáshoz, amely során valaki csak akkor tud döntést hozni, ha az előtte levő már meghozta a saját döntését. A bevonás, amikor megtudjuk a feladatot, célt ad a tevékenységnek és a feladat teljesítését helyezi előtérbe, ami nem mindig nyilvánvalóan, de belátható, hogy minimális gondolkodással automatikusan megoldható. És ez után jön a képbe a lánc szerű felépítés, ami nem csak 1:1 kapcsolatokból állhat, a feladat lényege a kommunikáció különböző módjait kell használni. Van hogy "csak" beszélni kell, de van hogy gesztusokkal, vagy akár a pozíciónkkal közöljük az információt.
A lényeg az eredmény, hogy szinkronba kerüljenek a résztvevők a későbbiek során felnőttek esetében. De az is fontos lehet, hogy kialakuljon egy barátságos közösség fiatalabbak esetében. Felnőttek esetében talán fontosabb, hogy gyorsabban megértsék egymást.
Megjegyzés: A mindenes e-mail címmel fogadtam el a meghívót és nem az egyetemivel, így más nevet ír ki. Monogramom: NKD
Köszönöm, NKD! Azt hiszem, a jövő órán már kevés lesz a kommunikáció... lassan megérik a helyzet a magasabb fizikai aktivitások felé történő elmozdulásra!
VálaszTörlésÜdv! Mit tanultam a rajzfilmkészítés közben? Azt mindenképpen, hogy mégsem olyan jól rajzolok, mint ahogyan gondoltam. De viccet félretéve, számomra a legnagyobb tanulsága az volt a tegnapi játéknak, hogy frusztrált leszek attól, ha azt érzem, hogy a partnerem vagy éppen játékostársam nem veti bele magát ugyanolyan lelkesedéssel az adott feladatba, mint én. Ezt a rossz érzést pedig igen nehezen győzöm le, s sajnos, tegnap el is vesztettem a lelkesedésemet a játék második felére. Pedig igencsak vonzott a hollywoodi siker!:-) Meg kell tanulnom függetleníteni az érzéseimet másokétól, és csak kizárólag saját magamra koncentrálni. Egyébként a feladatok egyre jobban tetszenek, már szinte sajnálom, hogy ha kicsit más formában is, de én magam most nem tudom ezeket kipróbálni facilitátorként a munkahelyemen.
VálaszTörlés