Zavarta-e, hogy mások is látják, kellemetlen volt-e a zaj, a járkálás, kukucskáló idegenek és ismerősök?
Mit tudott kezdeni evvel a szokatlan és új helyzettel?
Milyen volt a kiscsoportos munka? Könnyű volt-e közös pontot találni, sikerült-e megegyezni a közös értékekről? Voltak-e közös pontok, hozott-e az Ön számára új gondolatokat a beszélgetés?
Hogy érezte magát bekötött szemmel? Milyen volt némának lenni? Érzett-e tehetetlenséget, frusztrációt? Hogyan hatott Önre?
És úgy általában? hogy tetszett, és hogy tetszik?
Sziasztok!
VálaszTörlésBeszélgettünk róla, hogy a harmadik alkalom utolsó feladatához (bekötött szemű megmentő, háttal álló közvetítő, 'néma' irányító) milyen igehelyet lehetne illeszteni. Íme az én ötletem:
"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” 1Péter 5:7
Szép hétvégét kívánok mindenkinek! :)
Üdv: Annna
Köszönöm a bejegyzést, gazdagítja a képet! Várom a következő alkalomhoz is, ha ihlete támad!
TörlésNekem is van Igém ide vonatkozóan: "Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha azt mondaná a fül:"Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta." (1Korinthus 12)
VálaszTörlésEz az a feladat volt, amikor megtudhattuk, hogy egy-egy érzékszervünk- a társunkban megelevenedve- milyen fontos, hogy célba érjünk.