Ritkán beszél, de akkor sokat...

Olyan dologhoz szeretnék hozzá szólni, ami az óra végén hangzott el. Mivel nem voltam veletek a foglalkozáson és miután megérkeztem akkor is a körön kívül ültem, nem éreztem úgy, hogy ott és akkor én beleszólhatok az ott zajló beszélgetésbe. Ezért itt tenném meg. A facilitátor részéről elhangzott, hogy ki kell próbálnotok, amit tanultatok. Nem fél év múlva, nem egy hét múlva, hanem holnap vagy most azonnal.  Egyetértek, de ezt nagyon nehéz kiviteleznie annak, akinek munkaköréből kifolyólag vagy, mert még hallgató, nincs a keze között csoport.  Hiába a lelkesedés, az elszántság és az akarat, ha ez nem oldódik meg, akkor rövid időn belül kedvét tudja szegni az embernek. Pontosan tudom, mert én is ezzel küzdöttem/küzdök. Fokozza a helyzetet, ha jelentős összegeket is költöttél már képzésekre és beleszeretsz ebbe az egészbe – mint az nálam megtörtént – és így sem jutsz egyről a kettőre. 

Nagyban megkönnyít a dolgodat, ha van valaki a környezetedben, aki segít neked, támogatja a szárnypróbálgatásaidat, lehetőséget ad akár azzal, hogy saját csoportját átengedi neked, hogy kipróbáld magad és gyakorolhass. Én ezt egyházi keretek között kaptam meg otthon, moravicai nyári táborban vagy egyéb gyerekfoglalkozások alkalmával. Kereshetsz te is magadnak helyet, akár önkéntesként jelentkezhetsz szervezeteknél, de tudom ajánlani a tanodákat is. Én is járok hetente itt Pécsen egy tanodába, ahol foglalkozásokat tartunk az életben mindenféle hátránnyal induló és küzdő gyerekeknek. Nehéz és hálás feladat egyben, rengeteget lehet belőle tanulni. Megéri kipróbálni. 

Remélem azért ti már másnapra találtatok csoportot, de ha nem, akkor kitartást és sok sikert a kereséshez és kipróbáláshoz!!!!!!

György-Dávid Anita