Bátrann elmegy hát a' nyílt
Udvar kapujáig, A' mellynek küszöbén nem igen kedvére hasalt vólt.
Látja, hogy a' füstös nagy Ház hellyére azólta Pompásabb Palotát újjabb ízléssel emeltek,
A' fala fel van már építve, de a' fedeléhez Még faragatlan fák vagynak halmozva rakásra.
Meg lessz már, így szóll Matyi, meg lessz Döbrögi verve. Elfordúl onnan, veszen egy félkézi szekertzét,
Zsebbeli ölmérőt, 's plajbászt egy irha kötővel; És egy vándorló Olasz-Áts formába jelen meg.
Eljutván a' nagy Kastélyhoz, mint ahoz értő A' Falnak szélét hosszát mérkéli szemével;
Onnan visgáló képpel megyen a' fa-rakáshoz; Ollykor felfelnéz, a' fákat megmosolyogja,
'S tsóválgatja fejét. Meglátja az Úr is az embert, Arra felé sétál; mit akar? megkérdezi. Semmit,
Úgymond, Méltóságos Uram! tsak ezenn vala útam, Meg sem is álhatnám hogy az illyent meg ne tekintsem,
Mert mesterségem; látom hogy akárki tsinálta, A' Palotában a' kőmives munka királyi,
Bár tsak már fedelét láthattam vólna; reménylem E' díbdáb fákkal nem akarja az Úr bekeverni.
Mondja az Úr: ezeket bizony én vágattam az erdőn Tsak hozzá vetvén. Jók jók úgymond Matyi, apróbb
Házaknak, de nem illy Kastélynak; Róma felé kell Forgani, hogy pompás Fedelet láthasson az ember.
Én Nagyságos Uram! láttam, 's dolgoztam is egy két Hertzegi munkákat: de bizonnyal mondom, ezekből
Nem képes takaros mívet készítni; - kirántja Mérőjét, - mérkéli - be kár hogy öt újjnyi hibázik;
Ám de hisz' e' nem az én dolgom, senkit se gyalázok, Sem magam ok nélkűl más munkájába nem ártom.
Látja, hogy a' füstös nagy Ház hellyére azólta Pompásabb Palotát újjabb ízléssel emeltek,
A' fala fel van már építve, de a' fedeléhez Még faragatlan fák vagynak halmozva rakásra.
Meg lessz már, így szóll Matyi, meg lessz Döbrögi verve. Elfordúl onnan, veszen egy félkézi szekertzét,
Zsebbeli ölmérőt, 's plajbászt egy irha kötővel; És egy vándorló Olasz-Áts formába jelen meg.
Eljutván a' nagy Kastélyhoz, mint ahoz értő A' Falnak szélét hosszát mérkéli szemével;
Onnan visgáló képpel megyen a' fa-rakáshoz; Ollykor felfelnéz, a' fákat megmosolyogja,
'S tsóválgatja fejét. Meglátja az Úr is az embert, Arra felé sétál; mit akar? megkérdezi. Semmit,
Úgymond, Méltóságos Uram! tsak ezenn vala útam, Meg sem is álhatnám hogy az illyent meg ne tekintsem,
Mert mesterségem; látom hogy akárki tsinálta, A' Palotában a' kőmives munka királyi,
Bár tsak már fedelét láthattam vólna; reménylem E' díbdáb fákkal nem akarja az Úr bekeverni.
Mondja az Úr: ezeket bizony én vágattam az erdőn Tsak hozzá vetvén. Jók jók úgymond Matyi, apróbb
Házaknak, de nem illy Kastélynak; Róma felé kell Forgani, hogy pompás Fedelet láthasson az ember.
Én Nagyságos Uram! láttam, 's dolgoztam is egy két Hertzegi munkákat: de bizonnyal mondom, ezekből
Nem képes takaros mívet készítni; - kirántja Mérőjét, - mérkéli - be kár hogy öt újjnyi hibázik;
Ám de hisz' e' nem az én dolgom, senkit se gyalázok, Sem magam ok nélkűl más munkájába nem ártom.
Kedden, 16.30-tól a megszokott helyen…
a Kari Tanácsteremben várom
Önöket szeretettel! Kérem, legyenek pontosak, az elején is, és a végén is!
1. Visszahozó játék…, avagy Mit tanultam Minotaurusz történetéből?
a. Hogyan épült fel a foglalkozás?
b. Te mire tudnád használni?
2. Háromszor veri ezt Kenden… avagy Teljes gyakorlatsor egy kreatív
eszközre…
a. egyéni
b. páros
c. kiscsoportos
d. nagycsoportos
kommunikációs és problémamegoldó helyzetek
3. A kihívás háromszöge… avagy Az egyén és a csoport
kihíváskeresése,
a. a facilitátor tevékenysége a
kihívás-szórakozás-megfelelés koordinátái között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.